Mr. Jones, a Major gazdája, bezárta éjszakára a növénykertet, de már olyan részeg volt, hogy a szellőzőlyukakat nem jutott eszébe elzárni. Lámpájának táncoló fénykörében végigtántorgott az udvaron, a hátsó ajtónál lerúgta csizmáját, a mosogatókonyhában a hordóból csapolt magának egy pohár sört, aztán elindult az ágy felé, ahol Mrs. Jones már javában horkolt. 

Mihelyt a hálószobában kialudt a fény, az ágyásokban heves mocorgás és fészkelődés támadt. Napközben híre ment ugyanis, hogy új jövevények tekingetnek ki a fényre, a chilipaprikák végre hallattak magukról és kíváncsian nézegetik az egyik tök leveleit, melyet a tökmaghéj fogja oly szorosan, mint ahogy éppen Mr. Jones öleli át sörszagúan feleségét. Két levél jó, egy levél jobb, hangoztatja egyre ez a különc hajtás miközben egy parancsolatot vés a földbe:

MINDEN NÖVÉNY EGYENLŐ,

DE EGYES NÖVÉNYEK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL

Ugyanezt vallja Mr. Jones is másnap reggel, miközben a másnaposságtól alig látva, egyenletes sugárban vizeli locsolja oldalba a disznót tököt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.