Louvre, Párizs

22:46

Jacques Sauniére, a neves kurátor rogyadozó lábbal esett be a múzeum Nagy Galériájába a boltíves bejárón keresztül. Rávetette magát a legközelebb eső festményre, egy épp kinyíló tököt ábrázoló Caravaggióra. A hetvenhat éves férfi az aranyozott keretnél fogva maga felé rántotta a műremeket, letépte a falról és hátrazuhanva elterült a földön a vászon alatt.

Robert Langdom nehezen ébredt. Azt álmodta, hogy a retkek titkos társasága már akkorára növekedett, hogy alig férnek el rejtekükben, lassan új, nagyobb helyre kell költözniük. A chilipaprikák is lassan kezdenek kikelni a földből, szabályos Fibonacci sorozatot alkotva. Egy telefon csöngött valahol a sötétben. Langdom kitapogatta az olvasólámpát és felkattintotta. Körülnézve egy bársonnyal bélelt, reneszánsz hálószobában találta magát. Álmosan felvette a telefont.

- Londonban egy lovag, Pápa tette sírba. Munkája gyümölcsét szent harag torolta. - mondta egy hang, aztán hirtelen letette a kagylót. Langdom azonnal tudta, hogy a zárókő rejtélyéhez kapott segítséget. Maga elé kapta a Vitruvius-tanulmányt és fefedezett rajta egy üreget. Az üregben egy magkollekciót talált, a retkek burjánzottak, a tök egy friss, erős hajtást hozott, a chilipaprikák pedig még csak készülődtek a kibújásra. A professzor gyors mozdulatokkal feltúrta a tökök alatt a földet és megtalálta, amit keresett. A Sziklás Madonna kicsinyített mását. Zsebre tette és azonnal tudta, hogy jó úton jár, felkapta a kabátját és szaporán elhagyta a szobáját.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.