1. Retek

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Amikor az első retek kidugta a fejét a napfényre, nem volt többé kérdés. Amint meglátta a napot tisztára belehabarodott. Kisvártatva követte az egész század, egymást fellökve küzdötték fel magukat a bunkerükből.

2. Tök

 - Meddig kell még a föld alatt bújkálnunk? - kérdezte feszülten Tök őrnagy.

 - Ameddig a kapitány nem adja ki a parancsot, addig fekhetünk itt, aztán ha olyan magasra merészkednek azok a kurvapecér retkek, akkor bevetjük a légi elhárítást, és  lebombázzuk őket és akkor...

 - ...és akkor, és akkor. Mi lenne ha mi kelnénk ki előbb? És mi indítanánk meg az offenzívát?

 - Bolondok lennénk előbb kikelni. Ha mi kelünk ki hamarabb, az azt jelenti, hogy támadni akarunk. De így, ha behatolnak a légterünkbe, elfogják a napot előlünk, akkor okkal támadhatunk.

 - És ha nem jönnek be a légterünkbe?

Tök őrnagy nem kapott választ és inkább jelentkezett a gyengélkedőbe.

3. Paprika

 A csilipaprikának éjszakánként hátborzongató lidércnyomásai voltak, ami az egész retekszázadot ébren tartotta, a tökmagok pedig ilyenkor még több földet próbáltak maguk fölé lapátolni és még kevésbé akartak kibújni. A csilipaprikának a bevetés óta voltak lidércnyomásai. Azóta sem tudja, miért, de fekete földdel szórták be, vízzel locsolták meg, biztos, hogy nem jóakaratból. Ki akarják csinálni, itt mindenki őrült. Hülye lesz kimászni innen. Egy szart.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.