Július 12. kedd

A tök meg én szeretjük egymást! Ez már hivatalos! A tök megmondta a reteknek, aki elmondta a paprikának, aki elmondta nekem. Megmondtam a paprikának, mondja meg a reteknek, hogy mondja meg a töknek, hogy én is szeretem. A szerelem szárnyakat ad. Még azon is fölül tudok emelkedni, hogy a tök napi öt Marlborót szív, és saját öngyújtója van. Már csak a pattanásaimmal kell kezdeni valamit.

Erdeti:

Kiskertemben uborka,

reákapott a róka,

várj meg róka megleslek

Komáromba vitetlek.

Kiskertemben van egy tök
virágzott,  átültettök,
várjál má' tök, hova nősz?
megfősz, mire itt az ősz.

Kiskertemben kisretek
egy babbal összejöhetett,
várj meg retek, mi ez hő?
retekszáron zöldbab nő?
(de tényleg..)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kiskertemben paprika
rákapott a pap fia,
- Várj meg fiú, hova-hova?
- A róka után Komáromba. 

A világról


És ne feledd soha, hogy a világ fia is voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a
hüllőknek és Leonardo da Vincinek, a Golf áramnak és a maláj nőknek, a földrengésnek
és Laocénak. Mindehhez közöd volt, egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett,
ugyanaz a lélek fogad vissza. Ez egészen biztos.

 


A testről


A test ellen kétféleképpen lehet vétkezni: kicsapongással vagy gyáva, hiú és sértődött
aszkézissel. Egyiket sem bírja, dacosan és végzetesen felel mindkét sértésre. A test
csak az őszinteséget bírja.


A valóságos igényről


Többet, sokkal többet élni fűvel, növénnyel, gyümölccsel. Kevesebbet, sokkal kevesebbet
zsíros és fekete hússal! Sok halat enni, s mindennap rozskenyeret. Napközben nem inni soha, semmiféle szeszes italt, s ha már iszol, csak este, csak étkezés után, csak tiszta bort, soha máskor és semmi mást. Ha egy nap boroztál, huszonnégy rákövetkező órán át nem érinteni meg a borospoharat. Hallani véred zúgását, mikor őszinte vággyal akar elvegyülni egy másik test vérének ütemével. Elfordulni minden alkalmi kísértéstől. Tudni, mikor akarsz te igazán valamit, te, a tested, az ízlésed, a vérmérsékleted, s mikor vagy falánkságból, hiúságból, unalomból éhes vagy szomjas, vagy érzékien kíváncsi.
Tested valóságos igényei és jellemed mértéke szerint élni.

 

Tök

 

A tök (Cucurbita) a tökfélék vagy kabakosok (Cucurbitaceae) családjának névadó nemzetsége.

Termesztett tök

(Cucurbita pepo) Táplálkozási értéke nem különösen nagy; értékessé a C- és A-vitamin, valamint a szénhidrát teszi. Használhatjuk elsősorban főzelék, de leves és kompót készítéséhez is. Magja is értékes, ha mosás után megszárítjuk és enyhén pirítjuk. Nemcsak gyerekcsemege, hanem prosztatabetegségek megelőzésére is használható. Édeskés ízű virágja is ehető.

 

Retek

 

A retek (Raphanus sativus), népies nevén kerti retek vagy réparetek a keresztesvirágúak (Brassicaceae) családjába tartozó élelmiszernövény-faj.

A retket már az ókorban is ismerték és termesztették, több fajtáját kedveljük. Magas C-vitamin tartalma miatt a téli, vitaminban szegény időszakban nagyon hasznos lehet. Nyersen vagy sózva használjuk, vajas- vagy zsíros kenyérre, saláták alkotórészeként, de az ételek díszítésére is.

Csípős íze és illata a hagymával rokon illóolajtól származik, régebben gyógyszerként is használták.

Gyógyhatása 

Mérsékelten fogyasztva az emésztést elősegítő, vesetisztító, étvágygerjesztő hatású. Mustárolaj-glikozidjai antibakteriális és gombaölő hatásúak, így kiválóan alkalmas a megfázás és cseppfertőzések megelőzésére.

Termesztése 

A fagyok elmúltával vessük 20 cm-es sor és

5–6 cm-es tőtávolságra; a vetés mélysége 1–1,5 cm-nél ne legyen mélyebb, mert a gumók torzak, alaktalanok lesznek.

A legkorábban termő fajta a hónapos retek, amelyet a nyári nagyobb gumójú, majd az őszi-téli, nagygumójú és tárolásra is alkalmas fajták követnek.

 

 

 

Csilipaprika

 

 
 

A csilipaprika a trópusi vagy szubtrópusi égövön termesztett csípős termésű paprikafajták összefoglaló neve, amelyek közül egyesek a cserjés paprika (Capsicum frutescens), mások a közönséges paprika (Capsicum annuum), a bogyós paprika (Capsicum baccatum) vagy a kínai paprika (Capsicum chinense) fajok változatai. Ezekből készítik a Cayenne-i bors nevű fűszert, a chili fűszerkeverékek meghatározó alkotóját. Magyarországon egy apró termetű változata díszpaprikaként ismert.

Elnevezése

A magyar nyelvben használt egyéb elnevezései: Cayenne-paprika, chilipaprika, amerikai paprika, angol paprika, aranybors, guineai bors, magyar bors, macskapöcspaprika, ördögbors.

A magyarral és számos más nyelvvel ellentétben az angol nyelvben a Chili pepper elnevezés többnyire valamennyi paprikafajta termését jelöli, így az édes csemegepaprikákat is.

Felhasználása 

A Kárpát-medencében termesztetteknél jóval erősebb, csípősebb, maróbb ízű paprikafélék. Sok helyen úgy használják (mártásokhoz, salátákhoz, sertés-, marha- és birkasültekhez, tojásos, sajtos ételekhez, valamint grillezett húsokhoz), mint nálunk a zöldpaprikát, ezért kínai, indiai, mexikói ételekhez nyugodtan használhatunk helyette közönséges, de lehetőleg piros színű zöldpaprikát (akinek így nem elég csípős az étel, kiegészítheti dísz- vagy cseresznyepaprikával).

Az általában téglavörös termést megőrlik, és a port önmagában is használják főzelékek, mártások, halételek, sült húsok, rizsköretek, sajtos és tojásos tálak, savanyúságok fűszerezéséhez, de többnyire keverik más fűszerekkel.

A maják úgy tartották, hogy a csípős paprika megszünteti a hasmenést, a görcsöket és a fogínyvérzést. Az aztékok átpasszírozták, és a paprikapéppel meghúzódott izmaikat, törött végtagjaikat borogatták.

Rendszeres fogyasztása serkenti az emésztést, megóvja a gyomor nyálkahártyáját az alkohol, illetve az acetil-szalicilsav (egyes fájdalomcsillapítók hatóanyaga) károsító hatásától.

Fő hatóanyaga a kapszaicin.

 

 

Képek az előadásból:

 

 

- Atökhos, Porchilithos, Aretekmis!

A két testőr, a két utóbbi név viselői azonnal kiváltak csoportjaikból, és a dolgozószoba felé siettek; mihelyt a küszöböt átlépték, becsukódott mögöttük az ajtó. Viselkedésük nem volt ugyan a legnyugodtabb, de csupa méltóság volt, és tisztelettudó fesztelenségük kivívta D'Artagnan bámulatát, aki félisteneket látott bennük. A kapitány hirtelen megállt velük szemközt, és tetőtől talpig bosszús pillantással mérte végig őket.

- Ugye tudják, uraim - tört ki dühösen -, mit mondott, épp tegnap este, a király; ugye tudják?

- Nem, uram, nem tudjuk - válaszolt rövid hallgatás után a két testőr. - De remélem, lesz szerencsénk megtudhatni a kapitány úrtól - tette hozzá Aretekmis a legudvariasabb tisztelettel.

- Azt mondta, hogy ezentúl a bíboros úr gárdistái közül válogatja össze a testőreit!

- A bíboros úr gárdistái közül! De hát miért? - kérdezte élénken Porthos.

- Mert rájött, hogy vinkója túlságosan hitvány, egy kis aszúborral kell feljavítani.

A két testőr a szára tövééig feje búbjáig elvörösödött. D'Artagnan azt sem tudta, egynyári vagy kétnyári, és legszívesebben a föld alá süllyedt volna, csöppnyi gyökerei közé.

- Igen, igen - folytatta Tréville úr egyre tüzesebben - és Őfelsége jól is teszi, mert szavamra való igaz, csak rontják az udvar levegőjét a két ballábas testőrei. Nem sok örömem volt abban, amikor tegnap este, locsolás közben, a bíboros úr a szánakozó részvét hangján előadta, hogy tegnapelőtt ezek az átkozott testőrök, ezek a zöldségek, tette hozzá rám villantva hiúzszemét, egy Férou utcai kocsmában szórakoztak, azon a lisztharmatos hajnalon és gárdistáinak egyik őrjárata - amikor ideért, azt hittem, nyíltan a szemem közé nevet - kénytelen volt letartóztatni a csendháborítókat. A szentségit! És maguk erről semmit sem tudnak! Letartóztatni a testőreimet! Maguk is ott voltak, ne is tagadják, magukra ismertek, és a bíboros felsimerte az üstöküket. Mondja csak, Aretekmis, mi a fene szüksége volt magának testőrzubbonyra, mikor sokkal jobban festene csuhában? És maga, Porchilithos, mit páváskodik azzal az aranyos kardvirággal kardszíjjal? Ugye, hogy fakard fityeg rajta? És Atökhos? Sehol se látom! Hol van Atökhos!

- Uram - felelte búsan Atökhos -, beteg, nagyon beteg.

- Félő, uram, hogy bárányhimlője van - szólt közbe Porchilithos csípősen; ő is be akart kapcsolódni a társalgásba -, nagyon kínos volna, mert, sajnos, biztosan megcsúnyul a levele.

- Bárányhimlője! Dicső históriát akar nekem itt beadni, Porchilithos! Bárányhimlője, az ő korában? Még mit nem!... biztosan megsebesült, talán meg is ölték a seregélyek. Hej, ha tudnám!... Azt a csillagát! testőrurak! nem tűröm, hogy lebujokba járjanak, tápoldattól részegen a nyílt utcán verekedjenek, és az utcasarkon villogtassák a kardjukat. Nem tűröm, hogy kiröhögjenek bennünket a bíboros úr gárdistái, a derék, fegyelmezett, ügyes fiúk, akik sosem adnak rá okot, hogy letartóztassák őket, de különben el se tűrnék az ilyesmit!... erre permetszert veszek.

 

Ezúttal nem a jól ismert retek-paprika-tök trió a főszereplő.

Külföldi retekversenyzőnk egy dolgot csinál: nő, mint a bolondgomba.

Zenére.

Állati.

Egy kis (chili)paprikaszál kiment az illemhelyre, és helyet foglalt az ülőkén. Ekkor valami szöget ütött a fejébe. Hiszen ő növény, nincs se bélcsatornája, se széklete. Akkor meg mit keres itt? 

No, ez legalább tisztázódott. A kis paprika fölkelt, és dolgavégezetlen visszament a vendégek közé. Amikor Retek háziasszony (svéd királyi vérből, akinek a neve napját ünnepelték) kérdő pillantást vetett rá, visszamosolygott, de csak ennyit mondott magyarázatul:

- Egy kis félreértés történt.

És elindult a büfébe, mert pezsgőzhetnékje lett... Az lesz a jó hecc - gondolta, amikor a karcsú poharakat meglátta -, ha inni sem tudok.

 

 

 

ELSŐ ÉS EGYETLEN SZÍN


(A mennyekben erkélyen. Az Úr dicstől környezetten trónján. A növények serege átültetve. Nagy fényesség.)

AZ ÚR
Be van vetve a nagy föld, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.
Fel hát, virágim véd-nemtői, fel,
Kezdjétek végtelen pályátokat.

S te, Lúcifer, hallgatsz, önhitten állsz,
Dicséretemre nem találsz-e szót,
Vagy nem tetszik tán, amit alkoték?

LUCIFER
S mi tessék rajta? Hogy nehány mag
Sárba összevissza gyúrva,
Földbe temetve mégis fényre tör és
Terméssel kecsegtet?
Retek s Tök űzi és taszítja egymást,
Paprika a féregben öntudatra kél.

AZ ÚR
Csak hódolat illet meg, nem birálat.

LUCIFER
Nem adhatok mást, csak mi lényegem.

AZ ÚR (gúnnyal)
Legyen, amint kivánod.
Tekints a földre, Éden fái közt
E három sudar növényt a kellő középen
Megátkozom, aztán tiéd legyen.

LUCIFER
Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy,
S egy talpalatnyi föld elég nekem,
Hol a tagadás peronoszpóra lábát megveti,
Világodat meg fogja dönteni.

AZ ÚR
Mondottam, növény: küzdj és bízva bízzál!

Rendhagyó, többszikű tehetségkutató nap van ma az ültetvényen, a zöldségek új oldalukról mutatkoznak meg, kibontják leveleiket, és feltárják Önöknek a bennük rejlő, eddig a föld alatti trágyában rejtegetett, hatalmasóriási tehetségüket.

Bemutatják, hogy Ők is karakterek meg egyéniségek és a médiában szeretnének gyökeret verni, kapcsolati tőkét szerezni és új, örökzöld hajtásai lenni a könnyűzenének.

Mai fellépőinket köszöntse hát nagy taps és fennkölt fotoszintetizátor-dallam; a színpadon sorrendben a Piros Erős Chilipaprikák, a Hatalmas Tökök és Re-tech nevű formációk következnek. 

Szavazni nem emelt* díjas telefonszámon kell lehet.

 

 

 

 

 

 


*de, mégis emelt

Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból.

De mindig későn szól, mert olyankor már kint van.

 

 

Amíg kicsi voltam és több eszem volt, mint egy nagynak, anyukám füzetbe írta, hogy

mikor bújt ki csíra az első magomból,

mikor nőtt ki az első száram,

mikor fordultam először a nap felé,

és milyen jó elfértem a küblimben.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor kicsi voltam és bűbájos, apukám albumba ragasztotta a fényképeimet, hogy mindenki megnézhesse, milyen voltam

ötnapos,

hatnapos,

nyolcnapos,

tíznapos koromban.     

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amíg kicsi voltam és okos és kedves és szép,

aki csak látott, mind azt mondta:

micsoda sikerült növény!

Igazán büszkék lehettek rá!

 

És bár a család úgy vélte, hogy ugyan már, hiszen mindegyik kis növény egyformán helyes, azért egymás közt mégis belátták, hogy igaz, ami igaz, ritka az olyan kis növény, amelyik egyformán okos és kedves és szép.

 

Mert ott van például szegény Ilonkáék krumplija, meg ott van a szegény Istvánék petóniája, és aztán a nagymamának eszébe jutott, hogy na és ott van Déneske, és abban mindenki egyetértett, hogy Déneskéről jobb nem is beszélni.

Apukám, meg anyukám ilyenkor szerényen mosolygott, és azt mondta, hogy persze, még mindegyik kinőheti magát.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amióta megnőttem, és nem férek el a bőrömben kaspómban, és elviselhetetlen vagyok, és rossz rám nézni, aki csak meglát, azt mondja:

ez volna a ti növényetek?

Szinte hihetetlen!

Nem lehet ráismerni.

És a család szégyenkezik, mert arra persze nem számítottak, hogy én is kinövöm magam.

Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet. Óriáskígyót ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el. Tessék, itt a rajz másolata.

 

A könyvben ez állt: "Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza"

 

 

 

 

 

 

 

Akkoriban sokat tűnődtem a dzsungelek kalandjain, és egy színes ceruzával nekem is sikerült megrajzolnom első rajzomat. Az 1. számút. Ilyesformán:

Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztemn őket, nem félnek-e tőle.

 - Mért kéne félni egy kis házi veteményestől?  - válaszolták? Az én rajzom azonban nem veteményest ábrázolt, hanem egy dzsungelt egy kígyóval, emint épp egy elefántot emészt. Lerajzolom máshogy is, hogy a fölnőttek is megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindent meg kell magyarázni.

 

Mr. Jones, a Major gazdája, bezárta éjszakára a növénykertet, de már olyan részeg volt, hogy a szellőzőlyukakat nem jutott eszébe elzárni. Lámpájának táncoló fénykörében végigtántorgott az udvaron, a hátsó ajtónál lerúgta csizmáját, a mosogatókonyhában a hordóból csapolt magának egy pohár sört, aztán elindult az ágy felé, ahol Mrs. Jones már javában horkolt. 

Mihelyt a hálószobában kialudt a fény, az ágyásokban heves mocorgás és fészkelődés támadt. Napközben híre ment ugyanis, hogy új jövevények tekingetnek ki a fényre, a chilipaprikák végre hallattak magukról és kíváncsian nézegetik az egyik tök leveleit, melyet a tökmaghéj fogja oly szorosan, mint ahogy éppen Mr. Jones öleli át sörszagúan feleségét. Két levél jó, egy levél jobb, hangoztatja egyre ez a különc hajtás miközben egy parancsolatot vés a földbe:

MINDEN NÖVÉNY EGYENLŐ,

DE EGYES NÖVÉNYEK EGYENLŐBBEK A TÖBBINÉL

Ugyanezt vallja Mr. Jones is másnap reggel, miközben a másnaposságtól alig látva, egyenletes sugárban vizeli locsolja oldalba a disznót tököt.

Louvre, Párizs

22:46

Jacques Sauniére, a neves kurátor rogyadozó lábbal esett be a múzeum Nagy Galériájába a boltíves bejárón keresztül. Rávetette magát a legközelebb eső festményre, egy épp kinyíló tököt ábrázoló Caravaggióra. A hetvenhat éves férfi az aranyozott keretnél fogva maga felé rántotta a műremeket, letépte a falról és hátrazuhanva elterült a földön a vászon alatt.

 

Robert Langdom nehezen ébredt. Azt álmodta, hogy a retkek titkos társasága már akkorára növekedett, hogy alig férnek el rejtekükben, lassan új, nagyobb helyre kell költözniük. A chilipaprikák is lassan kezdenek kikelni a földből, szabályos Fibonacci sorozatot alkotva. Egy telefon csöngött valahol a sötétben. Langdom kitapogatta az olvasólámpát és felkattintotta. Körülnézve egy bársonnyal bélelt, reneszánsz hálószobában találta magát. Álmosan felvette a telefont.

- Londonban egy lovag, Pápa tette sírba. Munkája gyümölcsét szent harag torolta. - mondta egy hang, aztán hirtelen letette a kagylót. Langdom azonnal tudta, hogy a zárókő rejtélyéhez kapott segítséget. Maga elé kapta a Vitruvius-tanulmányt és fefedezett rajta egy üreget. Az üregben egy magkollekciót talált, a retkek burjánzottak, a tök egy friss, erős hajtást hozott, a chilipaprikák pedig még csak készülődtek a kibújásra. A professzor gyors mozdulatokkal feltúrta a tökök alatt a földet és megtalálta, amit keresett. A Sziklás Madonna kicsinyített mását. Zsebre tette és azonnal tudta, hogy jó úton jár, felkapta a kabátját és szaporán elhagyta a szobáját.

A tök kivan - tizedik nap

2011.05.10. 11:29

Őfelségem I-ső Fülig Jimmy naplója

Most mégiscsak lejirom, hogy a napló mitől jön rá az emberre; mer nekem magamtól sohasem jutott volna eszembe. Asz úgy kezdődik, hogy, vettem ety csomag vető magot a boltban, elvettem, úgy értem, a pínztáros nem kért pénszt érte, mert az a szélhámos Piszkos Fred éppen a kagyóból készült kését mutogatta neki tiszta baráti szándékból, de ezt a pénsztáros nem tudhatta, ezért a biztonság kedvéért leütöttem.  A magokat leültettem, de csak a retek mutatott eddig eltökéltséget, hoty kijöjjön az alvilágból aztán ma felkiálltott a kapitány:

 - A tököm kivan, a tököm kezd kikelni, legalábbis csiráznak a nagy bazi magjai, a chilipaprika az továbbra is tetvészkedik, az a lusta disznó, -eszt kijabálta a kapitány, mikor hölgyek is voltak a teremben, és mikor azok nem is az övéji. Az Ördög ez az ember maga.

Ezzel zárom soraimat az uralkodó őnaccságának kézcsókkal

az eksz Fülig Jimmy, saját magúlag

Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedra asztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagynehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragzöld csík, annak jeléül, hogy a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot, a lángot csakugyan zöldre festette...épp eközben a Füvészkertben a retkek már hatalmas lombkoronákat növesztettek. Mellettük a tökök területe kietlen grundként feketéllett, nemecsek ernőként egy tökmag világított csak egyedüliként, a pirosinges chiliparikák meg mintha elkezdték volna a csirázást, erre utaló jeleket vélt felfedezni a tanár úr a Bunsen lámpa színtelen lángjában.

1. Retek

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Amikor az első retek kidugta a fejét a napfényre, nem volt többé kérdés. Amint meglátta a napot tisztára belehabarodott. Kisvártatva követte az egész század, egymást fellökve küzdötték fel magukat a bunkerükből.


 

2. Tök

 - Meddig kell még a föld alatt bújkálnunk? - kérdezte feszülten Tök őrnagy.

 - Ameddig a kapitány nem adja ki a parancsot, addig fekhetünk itt, aztán ha olyan magasra merészkednek azok a kurvapecér retkek, akkor bevetjük a légi elhárítást, és  lebombázzuk őket és akkor...

 - ...és akkor, és akkor. Mi lenne ha mi kelnénk ki előbb? És mi indítanánk meg az offenzívát?

 - Bolondok lennénk előbb kikelni. Ha mi kelünk ki hamarabb, az azt jelenti, hogy támadni akarunk. De így, ha behatolnak a légterünkbe, elfogják a napot előlünk, akkor okkal támadhatunk.

 - És ha nem jönnek be a légterünkbe?

Tök őrnagy nem kapott választ és inkább jelentkezett a gyengélkedőbe.


 

3. Paprika

 A csilipaprikának éjszakánként hátborzongató lidércnyomásai voltak, ami az egész retekszázadot ébren tartotta, a tökmagok pedig ilyenkor még több földet próbáltak maguk fölé lapátolni és még kevésbé akartak kibújni. A csilipaprikának a bevetés óta voltak lidércnyomásai. Azóta sem tudja, miért, de fekete földdel szórták be, vízzel locsolták meg, biztos, hogy nem jóakaratból. Ki akarják csinálni, itt mindenki őrült. Hülye lesz kimászni innen. Egy szart.

 

Öt nap magány

2011.05.05. 10:27

Hosszú napokkal később a kivégzőosztag előtt National Sativus Raphanus ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, amikor először fotózták le őket. Mindössze öt naposak voltak, alig csíráztak még ki, az ő területük is kicsi volt még, mellettük pedig a képzeletbeli folyó, melynek átlátszó vize őskori tojás nagyságú köveken hömpölygött.

Még nem hallatszott a szomszédban a tökök pokolbéli karattyolása, sem a chilipaprikák erős hangú éjszakánkénti kiálltozása.

National Sativus Raphanus ezredes boldogan gondolt vissza arra az időre, mikor mellette még Reteca cseperedett és ahogyan bújt ki a földből, folyamatosan ette azt, hiába próbálták erről lebeszélni. A csodaszép Retekios pedig mikor először kibontotta magát, már akkor látszott, hogy itt súlyos katasztrófák fogják még követni egymást emiatt a virágszál miatt.

Mindent belengett a szantál különleges illata. A retkek mindenkit megelőztek, életük magányban telt, szomszédaik még javában a föld alatt aludtak, és nekik maguknak kellett elviselniük a terhet, hogy ami írva vagyon bennük, öröktől fogva megismételhetetlen és magányuk még napokig is eltarthat. De az életet megkezdék - gondolt vissza arra a napra National Sativus Raphanus ezredes a kivégzőosztag előtt és csendben várta, hogy az utolsó termését is leszakajtsák.