Hosszú napokkal később a kivégzőosztag előtt National Sativus Raphanus ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, amikor először fotózták le őket. Mindössze öt naposak voltak, alig csíráztak még ki, az ő területük is kicsi volt még, mellettük pedig a képzeletbeli folyó, melynek átlátszó vize őskori tojás nagyságú köveken hömpölygött.

Még nem hallatszott a szomszédban a tökök pokolbéli karattyolása, sem a chilipaprikák erős hangú éjszakánkénti kiálltozása.

National Sativus Raphanus ezredes boldogan gondolt vissza arra az időre, mikor mellette még Reteca cseperedett és ahogyan bújt ki a földből, folyamatosan ette azt, hiába próbálták erről lebeszélni. A csodaszép Retekios pedig mikor először kibontotta magát, már akkor látszott, hogy itt súlyos katasztrófák fogják még követni egymást emiatt a virágszál miatt.

Mindent belengett a szantál különleges illata. A retkek mindenkit megelőztek, életük magányban telt, szomszédaik még javában a föld alatt aludtak, és nekik maguknak kellett elviselniük a terhet, hogy ami írva vagyon bennük, öröktől fogva megismételhetetlen és magányuk még napokig is eltarthat. De az életet megkezdék - gondolt vissza arra a napra National Sativus Raphanus ezredes a kivégzőosztag előtt és csendben várta, hogy az utolsó termését is leszakajtsák.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.